Nekem eszembe jutottatok

   A Regál Anti talán meggondolatlan volt. Akkor ott Keresztes pusztán, annál a tűznél megszületett a megye hivatásos tűzoltóinak hősi halottja. Emlékét egy tábla őrzi a laktanyában. Történetét a szolgálatba jövők már nem is ismerik.

   Bizony így fog feledésbe menni annak a három fiatal fővárosi tűzoltónak a tragédiája is, akik éppen három éve haltak hősi halált az egyetem alagsorában.

Valamikor a bármilyen szempontból is "érdekes" tűzesetekről feljegyzések, vagy tanulmányok készültek azért, hogy akiknek kell, okulhassanak belőlük és azért is, hogy ilyen, vagy hasonló esetek ne fordulhassanak elő.

Az akkori tényszerű adatok és néhány vélelmezett verzión túl a sajtó leginkább arról papolt, hogy a főigazgató minden áron felelősnek akarta kinevezni Budapest és Magyarország legfőbb tűzoltóját, megfeledkezve arról, hogy ő a fővárosi közgyűlés gyereke, ezért általa csak igen körülményesen bántható. Ez a két ember köztudott, hogy nem szereti egymást, ez nem is kötelező. Az viszont igen nagy baj, hogy nem képesek értéket teremtő, együttes munkára. Ennek évek óta kárát látja az ország tűzoltó társadalma. A főigazgatói elképzelésből nem is lett semmi, a hullámok elcsitultak.

Bennünket pedig - a tűzvédelemért valamit tevő szürke kis embereket - érdekelne még néhány kérdésre adott őszinte válasz;
   -Volt-e elég szakmai ismerete, gyakorlati tapasztalata a tűzoltás-mentés irányításában az igen fiatal tűzoltás vezetőnek?

   -A beosztott állomány képzésében kellő szerepet kap-e a váratlan -pánik kialakulását előidéző- helyzetek feldolgozása?

  -Volt-e helyismeretük, mikor jártak az egyetemen, annak megelőző-és mentő tűzvédelmi viszonyainak megismerése céljából?

   -Mikor járt ott a tűzvédelmi hatóság és mivel foglalkozott az ellenőrzései során?

   -Hogyan látja el feladatát az egyetem tűzvédelmi szervezete?

  -Ki, mikor, miért, mire, hogyan engedélyezte a lőtér működését, mi volt a szakhatóságok állásfoglalása?

   -A gumi falban akármilyen fegyver használata nem okoz tüzet, megengedték ezt a szabályok?

   -Gumi tüzének oltására alkalmas eszköz miért nem volt a helyszínen?

   -Volt-e a lőtérnek biztonsági-irányfény világítása, természetes, vagy mesterséges szellőzése?

   -Az első információk között elhangzott, hogy ember nincs a lőtéren. Igaz, hogy a tűzoltó az élete kockáztatásával is teszi a dolgát, de miért kellett az alagsor mesterséges kiszellőztetése előtt oda bárkinek is tűzoltást előkészítő munkát végeznie?

Mindegyik kérdés szüli a további sok-sok megválaszolandót. Én kíváncsi lennék a válaszokra, ám sokkal fontosabb, hogy azokat a naponta harcba induló tűzoltók kapják meg.

A tűzesetről készített jelentések és értékelések tartalmában nem tudott konszenzusra jutni a katasztrófavédelem és a főváros. A hasonló esetek megelőzésére tett, állampolgárok által is megismerhető intézkedések általánosak, a tűzoltók életére folyamatosan érvényesek voltak és lesznek is.

   A hősi halottak temetésén egy nagy ember azt mondta, hogy csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek.

   A hullámok elcsitultak, de a tragédia sebei gyógyulatlanok. Kedves három cimborám, bajtársaim, nekem eszembe jutottatok.

Ezen a napon

   Ezen a napon úgy ébredsz fel, mint az ölyvvel álmodó kacsa és joggal bizakodsz abban, hogy ennél rosszabb nem lesz a huszonnégy órád.

Ezen a napon kétszer kérsz embertársaidtól segítséget és az egyiktől ideges, kapkodó, kötelező, gyenge, -kérjen időpontot- míg a másiktól határozott, önzetlen, erős támogatást -azonnal hozd a gyereket- kapsz.

Ezen a napon mar a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése lelkednek tágas termeit albérletbe kiveszi.

Ezen a napon a kedvesnek tetsző szó is jólesik és a régen látott cimborák félmondatai is gyógyító sugarak.

Ezen a napon a jól ismert féltéssel alaposan megpakolod batyudat, ne vihesse azt könnyedén senki tovább.

Ezen a napon estére eszedbe jut Jézus szeretete és a régtől hanyagolt, Istenben való hited.

Pille tánc

Eléggé nehéz volt ez a nap. Jóleső érzés leülni. Este van és csend. Nyomott a levegő, nyugat felől lehűlés érkezik.

Valaki megint szerencsétlenkedik a faluban, tüzet gyújt, mindent bebüdösít. Erzsi szól, erősödik a szél, becsukom az ablakokat. A Bálint nem alszik otthon. Eszter és Emese a Balatonon nyaralnak.

Hiányérzetemet pótlandó - ahogy ezt korábban mondtam - , megkülönböztetés nélküli szeretettel nézegetem a sok-sok képet, amelyeken az én tündéreim egy ártatlanul gyönyörű világba csalogatnak bennünket.  

Pille tánc

Kertünkben a kispadon, mint gerendán
a tornász művész, táncol valaki.
Két lépés és még egy, majd billen,
bizonytalanul földre, a fűre lép.
Szárnyai segítsége nélkül újra kezdi,
egyre bátrabb, ügyesebb és türelmesebb.
Vele szemben a túlsó végre
másik lepke, kisebbecske száll,
vár egy kicsit s ingadozó léptekkel
Ő is táncba kezd.

2008

Karomat nyújtanám

   Amióta nyugdíjas vagyok, nemcsak a mobilom csörög egyre ritkábban, hanem fogy azoknak a buliknak a száma is, amelyeken zavartalanul locsoghatunk-fecseghetünk, cserélhetünk eszmét szabadon, bármiről. Tesszük úgy, hogy másnap is bátran egymás szemébe tudunk nézni. Bízom tehát minden összejövetel sikerében. Így foglaltam helyet nemrégiben egy többgenerációs rendezvényen, ahol a meghívottak között ott álltak ölelő karokkal a barátság és a szeretet is.
   A halált illetően átlag életkor körüli vagyok már, érzékenyebb is talán apró rezdülésekre. A fejem lágya azonban régóta benőtt, talán, de húsz évesen is bántott volna az a méltánytalanság, az a ki nem mondott, nem is szándékos, ismétlődő megalázás, ami a társaság egyik -védekezésre is képtelen- tagját érte. A körben ülők között nem én voltam az első, akinek a védtelennek tűnőt fel kellet volna karolnia. Rövid ideig a tanácstalanságot láthatta rajtam az, aki rám nézett. Azután elmondtam egy nemrég hallott tanmesét;

   Az öreg már semmire se jó, lábatlankodik, útban van, úgy, ahogy van, haszontalan, csak fogyaszt. A fia felpakolja a durva anyagból készített fa ládát a tróglira, apját belefekteti és a hevenyészetten összetákolt deszka tetőt ráhelyezi. Félúton vannak a meredek sziklaparthoz vezető úton, amikor az öreg határozottan kopogni kezd. A gyerek megáll, leszedi a láda tetejét és kérdően néz édesapjára.

- Édes fiam! A ládát hagyd! Arra szükségük lesz még a gyermekeidnek.- szólt csendben és lehunyta szemét.

   A társaság nevetett, én pedig -leginkább mások miatt- szégyelltem magam.

Kenyerek beszélnek

   -Végre ismét csönd van és ez a megnyugtató félhomály. Csak ne szorítana valaki folyton ennek a fémes falnak, a végén még meghűlök és bepenészedek.- dünnyögi a gondola legalsó polcának mélyén egy abonett, extrudált kenyér.

   -Minek ficeregsz állandóan - ahogy azt János bácsi mondta a lakatos üzemben, amikor megosztotta a zacskóból előkapart ebédjét a műhely kis egerével -, mint a majom farkán a stanecli?-szól szemrehányóan egy másik abonett kenyér.

   -Nem mozognék én, de hát oly régóta vagyok itt , a lábaim elzsibbadtak, nyűgös vagyok, az az érzésem, hogy nem kellek én már senkinek.- suttogja csendben a kenyér.

   -Hja, már tudom, hogy ki vagy! A 125 grammos, a teljes kiőrlésű lisztből. Hogy maradhattál itt? Benneteket június elején eladtak és hiányzó cikkek lettetek. Mi pedig a hónap végén lettünk a piacra dobva 100 grammosokként, 11 %-al drágábban. Nézz csak meg, rám van írva, hogy ropogós finomság vagyok magas élelmirost tartalommal és elősegítem az emberek emésztő rendszerének egészséges működését! Azt ugyan nem tudom, miért kell elősegíteni az amúgy is egészségest? Aztán még több bennem a zsír is, a rosttartalmam a tiédnek a tízszerese, arról nem is beszélve, hogy a nátriumom is duplája. Ezért öreg, nincs itt már igazán helyed. Láthatod "Crackerbread" feliratomat és én egy falat egészség vagyok "A pice of HEALTH" Natúr/ original, meg ilyenek. Nem véletlenül lettem én drágább és kelendőbb!

   -Öcsém! Te egy kicsit beképzelt, bolondos vagy, nem lehet, hogy a csicsás külsődet a benned levő mérgező gombás liszt miatt kaptad?-kérdezi fáradtan az ittfelejtett.

   -Maradjatok már végre csendben!- förmed rájuk egy félbarna a pékség előtti polcról. Éppen elég az én bajom nélkületek is. Én még hallottam nagyanyámtól, hogy én maga az ÉLET vagyok. Talán ezért is kevesebb holnaptól az áfám.Valamiért mégis a mai áron adnak. Kellek én még? Meg tudnak még engem venni? Elvisz még innen egyáltalán valaki?

   A nagyáruház polcain a termékek nyugtalanul mozgolódni kezdtek.

A fák néha az égből nőnek

   A megyei sajtó már nem először foglalkozik a pécsi tűzoltó laktanya áldatlan állapotával és soha nem kérdez senkit, hogy miért? Én évtizednyit szolgáltam az életveszélyes Rákóczi u. 5-7-ben is, amely koros épületcsoport megváltozott tartalommal ma is teszi a dolgát. Most akkor életveszélyes volt, vagy csak alaposan kinőttük? A nyáron lesz 27-éve annak, hogy riasztásszerűen, nagy örömmel elfoglaltuk új szolgálati helyünket és tettük onnan ugyanazt. A laktanya takarítása, állandó csinosítgatása mellett nemcsak a technikát, hanem az épületet is természetesen jó karban tartottuk. Így van ez majdnem minden tűzoltóságnál. Nem állnak ölbe tett kézzel és várják a csodát, hanem a költségvetésük egy részét és kétkezi munkájukat adják ahhoz, hogy második otthonuk normálisan nézzen ki. Nem olyan időszakot élünk, amikor a megyei-és helyi önkormányzatok nyitogatnák a bukszájukat laktanyák felújítása céljából, mégsem válnak azok életveszélyessé! Akkor a pécsi miért?

   Közös ló, túros hát! A BM-TOP, a BM-OKF, a megyei tűzoltóság-katasztrófavédelmi igazgatóság, a városi parancsnokság-önkormányzati tűzoltóság, a megyei tanács-közgyűlés, a városi tanács-közgyűlés, országos parancsnokok, főigazgatók, parancsnokok, igazgatók,vb-titkárok, elnökök hosszú sora mindig csak mutogattak egymásra és ezekhez a mozdulatokhoz a felügyelő belügyminiszterek karmester pálcájukat suhogtatva asszisztáltak. Az az igazság, hogy 1995-óta senki nem tartotta saját gyerekének a tűzoltóságot. Ebben azért az jó volt, hogy célját tévesztett politikus, néhány -esetenként faragatlan- nyugdíjas tábornok miatt nem kellett pironkodva lesütnünk szemeinket.

   Akkor a pécsi miért? Azért, mert beálltak az egymásra mutogatók soraiba. A laktanya, ha valóban életveszélyes, hogy meri azt bárki is - emberi életeket, technikákat veszélyeztetve - naponta használni, ügyfeleket, idegen személyeket oda beengedni? Mégsem életveszélyes? Ne tessék akkor senkinek se viccelődni!

   A pécsi parancsnokkal együtt segítettünk az építőknek a takarításban. A pécsi parancsnoknak ma is felajánlom a segítségemet, kivágom - pedig ilyet tenni nem szeretek - a tetőn örökké fújó szélben hajladozó, gyökereit a vasbetonban megkötő nyírfácskát. Mégis, ha a fa mindössze többször is eladható fotóként a bemutatás eszközeként teljesít szolgálatot, akkor a pécsi tűzoltóparancsnok úr szégyellje magát, de ugyanezt tegye a megyei igazgató is!

Soha nem lett jó vége

   A napokban olvastam Sásdi Sándor Fehér kenyér című kisregényét. Tartalma újra megdöbbenést váltott ki és el is szomorított. Az ezer éves hazában a századfordulón javában él a meghalni azóta se képes antiszemitizmus. Szülőfalujából, Varga kisközségből hiába költözik a gyerek Sásdra, majd Pécsre és Pestre, a kiszolgáltatottság és a megaláztatás a poklok kapujáig kísérő társai maradnak úgy, hogy azt meg is nyitják. A hullákat szállító kocsi tetején megjelenik az emberi szeretet. Micsoda diszharmónia! Megjelenik olyan emberek alakjában, akik tudják, hogy szeretni nem egy lehetőség, hanem a legfényesebb gyémánt csillogását is elhomályosító igaz, emberi kötelesség.

    Mennyivel "egyszerűbb" lett azoknak a sorsa, akiket nagyon hirtelen és nagyon simán "csak" belőttek a Dunába. A fegyver ravaszát meghúzó keretlegény akár a "Várakozó" Imréje is lehetett volna.

Sok-sok év múltán lettek csak bátrak, akik a halálba menők levetett cipőjét mementóként ki merték tenni az azóta is haragos folyó partjára. Lássunk, emlékezzünk, tanuljunk!

   Hallgatom a mai híreket: Reggelre virradóan a cipőkbe sertés lábakat helyeztek. Az állati végtagokat a rendőrök eltávolították. Az elkövetőket minden bizonnyal keresik. Én mondanám a nyomozó hatóságnak, hogy ne nagyon keresse őket. Ha mégis, akkor hát olyanokat keressen, amelyek nem hasonlítanak az emberekre, amelyek nem beszámíthatók, amelyek sárba fetrengenek. Könnyű lesz azokat beazonosítani is, mert nincsenek lábaik, hiszen azokat a Duna partján a cipőkben hagyták.

   Véletlenül se jusson eszébe senkinek az, hogy az én blogom címlapján látható kedves kis malacka és a hírben szereplő gyáva férgek között összehasonlítást kíséreljen meg!

Választottunk

   Választottunk. Választottunk? Népszavaztunk. Népszavaztunk? A többség már tele van az egésszel. Ha a kisebbség is dönthet, akkor mi a fészkes fenének kell alacsony részvétel miatt megismételni az országgyűlési képviselői választást? Amikor már most tudjuk, ki győz két hét múlva a pénzbeni juttatásait évekig megkapó, szerencsétlenül járt, éber kómában "élő" Toller László helyére ki lép. És lesz neki megnyugtató összegű havi jövedelme, juttatása. Legalább neki lesz megnyugtató. Igaz is, mi van a képviselők költségtérítésével? Népszavazzunk róla? Vagy elpirulnak és egyhangúlag megszavazzák mind a sok százan, hogy ők is halandó emberek és adózni fognak tisztességgel. Nem olyan drága a buli, hát szavazzunk, teremtsük meg a magunk számára a demokráciát. Emeljük fel a kezünkben tartott cserepet és mondjuk igeneket;

  -Egyetért Ön azzal, hogy a parlament létszáma csak 150 fő legyen?
  -Egyetért Ön azzal, hogy a párt listákon csak 10 % képviselő juthasson a parlamentbe?
  -Egyetért Ön azzal, hogy a pártok finanszírozása az ő saját ügyük legyen?
  -Egyetért Ön azzal, hogy a parlamenti képviselő egyszerűen visszahívható legyen?
  -Egyetért Ön azzal, hogy minden munkahelyről a hanyagul dolgozókat elbocsássák?
  -Egyetért Ön azzal, hogy a törvények előtt mindenki egyenlő legyen?
  -Egyetért Ön azzal, hogy a megválasztottak csak egy széken foglalhassanak helyet?
  -Egyetért Ön azzal, hogy a jogszabályaink közérthetőek és egyértelműek legyenek?
  -Egyetért Ön azzal, hogy országunkban ne élhessenek gyevi bírók?
  -Egyetért Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselő jövedelme az átlagbér max. duplája legyen?

   Felsorolni még hosszasan lehetne a kérdéseket. Bizony, a parlamentben kellene legelőbb tiszta vizeket önteni a poharakba, ahogy azt József Attila mondta a "Levegőt" c. versében. Tisztelt Urak! Talán a magyar órákról hiányozni tetszettek.

Milyen választás az, ahol a virág a színével és az illatával csalja magához a legyet, csakhogy őt megtermékenyítse? Ám nem szól neki arról, hogy kelyhében a falánk pók is ott rejtőzik.

   -Nem értek egyet azzal, hogy a naponta 10 órát is dolgozó varrónőnek három teljes évi jövedelme egyezzen meg az európai parlamenti képviselő egy hónapi járandóságával!

1975-1977 06.07.

    Az édesanyátok készítette torták megint jól sikerültek. A születésnapi bulitok népesre és éjszakába nyúlóan hangosan-kedvesre sikeredett. Amikor délután hazaindultatok és a kocsiból kiszólva mondtad el a pontos időt, 17 óra 50 perc, akkor látnod kellett volna az egyébként fáradt anyut, aki közölte, hogy percekkel ezelőtt megszülettél. Ahogy ezt kimondta, jól láthatóan visszafiatalodott.

    Isten éltessen titeket, Gábor és Tibor, immár 34 és 32-évesen!

Pironkodás

    A madaraktól mindig hangos kertemben nemrég őzek jártak. Ezek után a leanderekhez inni járó rókák már nem is igazán érdekesek. A fácánkakas gyakran rikkant bele hallgatni kedvesebb dallamokba, de kis unokáimnak még nem mutatta meg magát. Az almafán fészkelő madár most nagyon csendes, a tojásokat költi lázasan, alatta az egyre szemtelenebb rigók kapirgálnak, ahogy Erzsi mondja, olyanok már, akár a tyúkok. A vakonddal jóban vagyok, elűzni őkelmét rest. Mostanában kevesebbet túr és akkor sem sértődik meg, ha a frissen épített várát hamarjában elegyengetem. A gyíkocskák az első igazi tavaszi naptól birtokba veszik a csáléra szétfagyott járda megőrzött melegét. Amikor a rézsű falába rejtett barlangjaikat takarítani kezdik a tücskök, virágba borul a környék. Mindennapos vendégek lesznek a méhecskék.

   A sárga rózsa árnyékában áll egy vödör, benne általában víz van. A kapát teszem bele, hogy dagadjon a nyele. Most csak a víz és rajta egy vergődő, életecskéért küzdő, kétségbeesett méhecske. Letérdelek és hüvelykujjam körmét a lábai alá helyezve kiemelem és a fűre leteszem. Egyidejűleg azt is látom, hogy a víz felszínén próbálja magát tartani egy hangya is. Eszembe jut a konyhában az egyetlen ottfelejtett morzsára elképesztő sebességgel megjelenő hangyák kellemetlen serege. És már felállok és indulni készen még egyszer a vödörbe nézek. Ugyanaz a tusa és ugyanaz a kétségbeesés. Körülnézek, nem lát senki, elszégyellem magam.

Azután visszatérdelek és két tenyeremből csónakot képezve kiemelem a vízből a hangyát és őt is a fűre teszem.