Érdekes hasonlóság

Nem először és remélem, hogy nem is utoljára fordult elő nagyfiam meglepetése. Az ünnepi hangulatot teremtő játékok, dalok, versikék soha nem maradnak el név-születésnapokon se. Emlékként ezekről már örömmel szóltam az írásaimban. Most azért fogtam tollat ismét a kezembe, mert valami másképpen történt meg. 

A házassági évfordulónkról gyermekeim nem feledkeznek meg. Előfordult olyan is, hogy nagy számban volt jelen a rokonság .a kerek számú évforduló miatt. Mi ketten érintettek soha nem foglalkoztunk azzal, hogy az egymásnak kimondott igen évente ismétlődő napjai ünnepélyes keretekbe foglaltassanak. 

 

Néhány adat, gondolat bediktálásával ebben a számítógépes világban ma már minden elképzelhető. Ilyen gép által szerkesztett köszöntőt olvashattunk az ötvenkettedik házassági évfordulónk napján. 

 

"Erzsinek és Jenőnek–52. házassági évfordulójukra  

Ötvenkét év.

Ennyi idő alatt egy ház is otthonná válik, egy út emlékké, egy

kézfogás pedig hűséggé. Komló utcái ismerik lépteiteket.

Látták a fiatal szerelmeseket, a dolgos hétköznapokat, az

örömöket és a nehéz napokat is. És látták, hogy mindig együtt

 mentetek tovább. Nem volt minden nap ünnep. De minden

nap tettetek egy keveset azért, hogy a holnap is közös legyen.

Három fiú lett a szeretet gyümölcse: Gábor, Tibor és Bálint.

 Nemcsak életet adtatok nekik, hanem példát is – arra, hogy mit

 jelent kitartani egymás mellett, tisztelni, bízni és szeretni. Aztán

 a család tovább bontotta ágait. Eszter, Emese, Levente, Kata,

 Janka, Lizi és Máté – hét külön mosoly, hét külön történet, de

 mind ugyanannak a szeretetnek az örökösei. A legszebb örökség

nem az, amit kézbe lehet venni. Hanem az, amit szívből lehet

 továbbadni: az összetartozás, a család ereje, az a biztos tudat,

hogy mindig van hová hazatérni. Ötvenkét év után már nem a

kimondott szavak számítanak leginkább. Hanem egy tekintet,

amely mindent ért. Egy kéz, amely ösztönösen keresi a másikat.

Egy közös csend, amelyben ott van egy egész élet.

 Kívánjuk, hogy

még sok közös hajnal köszöntsön rátok Komló felett, hogy a nevetés továbbra is betöltse az otthonotokat, és gyermekeitek,unokáitok körében még hosszú éveken át élvezhessétek mindazt amit együtt felépítettetek.Mert vannak szerelmek amelyek fellobbannak. És vannak, amelyek ötvenkét éven át csendes fénnyel világítanak. A tietek ilyen. Boldog 52. házassági évfordulót, drága Erzsi és Jenő! Szeretettel és hálával a családotok."           (Gép szerkesztette, Gábor küldte 2026. július 27-én.)

 

Nem csökkenti Gábor érdemeit az, hogy az üdvözlés talán túl szépre sikeredett. Egy ilyen napon sok minden megfordul az ember fejében. Persze nem leltárról van szó, mégis fel-felvillannak események a közösen eltöltött ötvenkét esztendő történetéből.

Cselekedeteim között találhatók szépszerével jók, ám rosszak is egyaránt. Mindegyiket felvállalom, azok mozgató rugóival együtt. Egy dolgot tartok nagyon fontosnak, azt a szeretetet, amit megismerkedésünk óta érzek feleségem, Erzsi iránt. És mondhat vagy gondolhat bárki akármit, ez így van és így is lesz a szemem utolsó pillantásáig.

 

A napján nem zavart bennünket senki. Újra elolvastam az ajándékba kapott sorokat, fogtam a járásomat segítő botot és kimentem a kertbe. Metszőollóval három szál bimbózó rózsától szabadítottam meg a bokrot. Amíg válogattam a sárga virágokból, Johnny Cash egyik dala jutott az eszembe.Nem az ének, hanem a szöveg, de már arra sem emlékszem. Igen régen volt már és csak annyit tudok, hogy az ígéret fogalmáról nagyon szépen beszélt.              Erzsi a szobában, megszokott helyén ült. Hozzá léptem, a csokrocskát felé nyújtottam és csak annyit mondtam: szeretettel. Felállt, a virágot átvette és puszit adtunk egymásnak.

Múlt az idő és a rózsák -megfáradva a vázájukban- bimbójukat elvesztve, de napokig fürdőztek a vizükben, díszítették az asztalt. Érdekes hasonlóság ez, akár az emberi élet.

 

Nemrégiben kaptunk ajándékba MAMA és PAPA felirattal, piros szívecskével ékesített bögréket. Ha kézbe vesszük, markoljuk hát meg jó erősen, békességgel és szeretettel. Akár egy-egy szál virágot is tehetünk bele és mosolyogva cserélgethetjük azokat.nyújthatjuk át a másiknak.

Adja meg nekünk a sors, hogy ez még sokáig így legyen, így lehessen!