„boldog pillanatok"

 A városunk építésében és szépítésében mi tűzoltók gyakran vállaltunk szerepet. Ha az nem érintette- vagy befolyásolta kedvezőtlenül a szolgálati feladatokat, igazán arra engedélyt sem kellett kérnünk. Én azért rendre eldicsekedtem a főnökeimnek az éppen aktuális társadalmi munkánkról. Megváltozott a világ, minden apró -kötelezőktől eltérő- mozzanat jelentés kötelessé  és jóváhagyó bólintást igénylővé vált. Nincs is ezzel semmi bajom, amíg ilyen történetekkel tudom blogom olvasóinak idejét lekötni. 

Unokaöcsém keresett meg egy kéréssel, segítsem egy elképzelését megvalósítani.. Nem részletezem mi volt az, további sorokban az úgyis kiderül. Bő két évtizede a nyugdíjasok kenyerét eszem, ezért csak a postás szerepét tudtam felvállalni. Sikerült olyan személyt megtalálnom, aki ügyesen lerendezett mindent. Sokáig nem kellett Őt keresgetnem, csak vele beszéltem. Beszerezte a szükséges engedélyeket, közreműködött a megvalósításban, végül írásba foglalta az egészet. Írásba, de nem is akármilyenbe! Azt olvasva az embernek megtelik a szíve örömmel, fénnyel, szeretettel. Nem csoda, hogy azt az OKF honlapján is olvashatjuk.

„Egy álom valóra vált – különleges születésnap a tűzoltólaktanyában március 21-én különleges eseménynek adott otthont a tűzoltólaktanya: egy 11 éves kisfiú, Németh Kornél születésnapját tettük emlékezetessé egy nem mindennapi élménnyel. Kornél nem beszélő autista gyermek, akinek legnagyobb álma az volt, hogy egyszer egy igazi tűzoltóautóba ülhessen, és testközelből is megtapasztalhassa a tűzoltók világát. A megkeresés nyomán – a megyei igazgató támogatásával – lehetőség nyílt arra, hogy ez az álom valóra váljon. A kisfiú családja számára a tűzoltói hivatás nem ismeretlen: két nagybátyja, Bális István tű. törzsőrmester és Bális Zoltán tű. őrmester korábban a szervezet állományában szolgáltak, így a hivatás iránti tisztelet és kötődés mélyen gyökerezik a családban. A látogatás napján Kornél testvérével együtt érkezett a laktanyába, ahol a tűzoltó állomány tagjai nyitott szívvel és őszinte odafigyeléssel fogadták. A kisfiú kipróbálhatta a tűzoltóautót, közelről ismerkedhetett meg az eszközökkel, és részese lehetett annak a világnak, amely számára különösen fontos. A gyermek arcán végig öröm és meghatottság tükröződött – minden jel arra utalt, hogy ez a nap élete egyik legboldogabb születésnapjaként marad meg emlékezetében. Az ilyen alkalmak túlmutatnak egy egyszerű látogatáson: megerősítik hivatásunk emberi oldalát, és rámutatnak arra, hogy a tűzoltók nemcsak a bajban nyújtanak segítséget, hanem a közösség mindennapjaiban is jelen vannak. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik hozzájárultak Kornél álmának megvalósításához, és akik szívvel-lélekkel tették felejthetetlenné ezt a napot.” 

Szeretném én is megköszönni Kornél egyik álma megvalósításában közreműködőknek azt a hozzáállást, azokat a cselekedeteket, amelyekkel az igaz emberség fényét villantották fel. Végül hadd idézzem Andrea néhány sorát, amelyekkel engem tisztelt meg:   

"Tudod ebben igazán az a legcsodálatosabb hogy nekünk mennyit is ad Kornél, egy-egy  boldog 
 mosoly a gyermekektől.... ebben a pillanatban amikor a világ csupán csak "háborog" amikor már oly nehezen vesszük észre a boldog pillanatokat.... Kornél mosolyt és reményt ad, adott ha csak egy pillanatra is."