„ Zöld az erdő, zöld a hegy is, a szerencse jön is, megy is."
Csendül fel így a dal május 9.-én 16.00 órakor, az új Országgyűlés megalakulása ünnepén. Sükösdről jöttek a gyerekek, tamburával a kezükben. Pengetik a húrokat, megszólalnak ezek a hosszú-nyakú lantok. Rázendítenek a fiúk is. Arcukon a nagy akarás, mellette egy kicsit talán a bizonytalanság vagy a félsz is. És ahogyan egyre beljebb jutottak, megszületett a sikerben való hit a nyugalom, egy-egy felvillanó mosoly formájában. Történik ez így annak ellenére, hogy a földön élő milliók panaszát és fájdalmát énekelik világgá. Nagy bajról van szó, számon is kérik a Teremtőt. Istentől mégis könyörületet és segítséget kérnek.
A zöld erdő végéhez érve a fiúkat körülragyogta az örömérzet csillogása. Ezek után csak jól végződhet az a feladat, amiért ide jöhettek. „Örök csavargóvá tettél." -fejeződik be így ennek a fontos és erős dalnak az utolsó strófája. Vajon mennyivel növekedhetett a kis kezeken tapintható pulzus?
„Tavaszi
szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ,
virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom? Te
engemet s én tégedet, virágom, virágom"
Ezzel a népdallal még megajándékozták az embereket. Kivétel nélkül mindet! Hirdetve a megújulást, az egymásra utaltságot és a szeretetet. Megkapták azok is, akik még az első felcsendülő dallam előtt elhagyták a termet, akik ülve, taps nélkül nem fogadták a srácokat, akik érkezéskor és távozáskor is felállva tapsoltak és mosolyukkal köszöntek, könnyeikkel küszködtek. Igazán irigylésre méltó a SUGO tamburások felkészítőjének helyzete. Olyan anyagot kapott a kezébe, amiből tiszta, lelkes, szeretettől ragyogó szemű csapatot gyúrhatott. Sikerült neki! Erről végképp meggyőződhettem, amikor meghallgattam a "Minden embernek helye van a szívemben" c. dalukat. Micsoda fantasztikus fegyver ez, pedig soha nem látott üllőt, kalapácsot, kovácsot!
Kiemelkedően fontos eseménynek tartom hazánk életében ezt a parlamentben lezajló alakuló ülést. Természetesen képernyő előtt ülve vártam az eseményt. A sükösdiek szerepe meglepetés volt számomra, talán még a padsorokban ülőknek is. Hogy legalább gondolatban közelebb hozta egymáshoz az embereket, az nagyon is valószínű. Ha a Liverpool labdarúgó csapatának mérkőzése előtt felcsendülő dalt egy közösség himnuszaként énekelik, miért is ne hangozhatna el az ülések megkezdése előtt a tamburás fiúk éneke?
Ha mégse, hát van más javaslatom. Minden parlamenti ülést az Országgyűlés frissen megválasztott elnökének kulturáltan eligazító mondataival kezdeném:
„Nincs szükségem engedélyre ahhoz, hogy az igazságról és a felelősségről beszéljek. A történelem nem azokra emlékszik, akik hallgattak, amikor a tisztesség veszélybe került."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése