Nekünk csak GYÜMI

  „ Kedves Jenőkém! Sokat noszogattál, hogy írjak a Gyümis nyaralásunkról, hát íme itt van:

Nagyon kedves emlék ez nekem. Már gyermekkoromban is sokat kirándultunk ide családostól. Szerettünk ott lenni. Tavasszal, amikor a Kányavárban millió hóvirág nyílt, májusban az akácvirág bódító illatával varázsolt el bennünket. Aztán érett a cseresznye, először a korai aztán a ropogós. Jött a kajszi szüret, érett a nyári körte, aztán a sárga szilva, kék szilva, alma. Ősszel a dió, mogyoró. Mindig érett valami. Amikor nagyobbak lettünk, mi is részt vettünk a munkákban.        Az almák nevére is emlékszem: Apu kedvence a Batul, London pepin, Arany pármen, és az én kedvencem a hamvas-lilás Őszi Piros Kálvil (Lili néni szerint).

 

Amikor Henrik a családhoz került ő is megszerette a gyümölcsöst (nekünk csak GYÜMI). Elhatároztuk, hogy oda megyünk nyaralni. 1966-ot írtunk ekkor Ildi két és fél, Péter fél éves volt. A puritán élethez hozzá voltunk szokva. Akkor még nekünk otthon sem volt mosógép, gáztűzhely, hűtőszekrény, vízvezeték. Naponta begyújtottunk a rakott tűzhelybe. A szomszédból, Lili nénitől hoztuk az ivóvizet, tejet. Ő még akkor gazdálkodott. Minden pénteken vitte a piacra a túrót, tejfölt. Kenyérért lesétáltunk Vázsnokra, Lili néni által kitaposott gyalogúton. Szerencsére gyönyörű idő volt egész héten. Lenn a kút melletti kis beton fürdőmedencébe pár vödör vizet húztunk, hamar megmelegedett. Ildi lubickolhatott egy kicsit.

Néha csak úgy lazítottunk. Kiültünk a ház elé és gyönyörködtünk a látványban. Sásd, mint egy kis játékfalu. Autók jöttek mentek (nem annyi mint manapság). Láttuk, amint a gőzös átrobog a falun, a vonatfütty is felhallatszott. Szépen kirajzolódtak az utcák, házak. Kimagasodott a templom. A harangszó is szebben szólt a Gyümiben. Szemben a sásdi szőlőhegy. a „hegy" lábánál Hörnyék, tőle északra  Palé. Ide is sokat kirándultunk a szőlőnkbe. Réten keresztül vezetett a gyalogút, amik a Gödrei árok vágott ketté. A rét tele volt vadvirággal. Anyut mindig meg is leptük egy csokor mezei virággal. A rét után jött a horhó, fölkaptattunk, majd egy erdei úton át jutottunk a szőlőbe. Rá is zendítettünk az „Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át...

Bocsánat! Elkalandoztam.

Délen, messze a távolban a kéklő Mecsek. Maksai tanár bácsi földrajzórán elmondta nekünk, hogy Sásdnak -Észak-Déli nyitottsága miatt- nagyon kedvező a fekvése, időjárás szempontjából.      Weöres Sándornak is tetszett ez a vidék: „Van valami rendkívül bájos és megnyugtató az itteni dombokban." Írta ezt 1933-ban valakinek Sásdra.Készült egy díszes falinaptár 2019-ben "SÁSD ANNO" címmel, sok régi fényképpel. A TÉKÁ-sok tervezték. Onnan vettem az idézetet.

 

Egyik nap ANYU, APU. BÉLA meglátogattak bennünket. Nagy volt az öröm mindkét részről. Ritkán találkoztak a gyerekeink a sásdi Papával, Mamával, Bélával. Egy kicsit szeretgethették a szekcsői unokákat és a gyerekeink is közelebb kerültek Hozzájuk. Béla is tudott bánni velük.

Dió szüretet is tartottunk, összeszedtük a lepotyogottakat. Persze volt köztük, ami burokkal együtt jött le. Azokat közös erővel letisztogattuk.

Egy napon a munkatársaink is megleptek bennünket. Örültünk egymásnak, nagyon jó viszonyban voltunk.

Sajnos sok mindenre már nem emlékszem, de az biztos, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

Hát ennyi tellett tőlem!

Sásd, 2024. 10.26. 

                                                        Csókollak   üdv.   Mari"

 

Meg kell dicsérnem Őt. Megosztotta velem egy régi emlékét. Jóleső érzéssel olvastam a sorokat, gazdagabb lettem. Henrik és Marika Sásdon dolgoztak, két apró gyermekükkel Kaposszekcsőn éltek. Szabadságuk egy részét töltötték a gyümölcsös kertünkben. Ez a három holdas kert a sok munka mellett jócskán adott örömet is nekünk. Miért nem jutott eszembe tíz évvel később nekem is egy ilyen kirándulás, akár csak pár napos? Legalább hiányérzetem lenne, de nincs! Akkor meg miért jut eszembe olyan dal, amit biztosan elénekeltünk ott? "Lomb a fán virág a fűben mintha intene, árnyaimban megpihenni jöjj, ó jöjj ide..."

 

Nővérem emlékeinek felidézését blogos bejegyzéseim sorába illesztem. Hadd irigykedjen az olvasó, volt egyszer egy ilyen egyszerű, kedves világ. Hadd olvassa  unokáikkal együtt az a két nagyszülő, akik akkor ott a présház előtt felszabadultan hancúroztak. 

 

Kedves, szeretett nővérkém!                                                                                                                    Végül egy gyermekkori emlékedet felidéző, Gyümis kirándulásodról mesélő versike néhány sorát idézem:

 

Bíborban fürdőző felhők utadat mutatták                     ,

Kis kezedet fogja édesapád,                                          

gyümölcsösből hazafelé. Mit is láttál,                           

amikor a gyalogösvény ismert útján jártál?                   . 

 

Csodatevő kehely, amit a felhő formált,

ritkán láthat a gyermek ilyen csodát.

A lenyugvó korongról Apu sokáig beszélt,

a festőművész természetről hazáig mesélt. 

 

 

 

Pitypang

   

 Mielőtt a virágok tarka sokasága magára ölthette volna  ruháját, Isten egy angyalt küldött hozzájuk.

- Milyenek akartok lenni, hogyan akartok kinézni? -kérdezte az akkor még szürke növénykéket.

- Én kék, mint a tiszta ég, én piros, én hófehér! - sorolta mindegyik a maga színes óhaját.

Csupán a kis pitypang nem tudta eldönteni, mit is akar. Látta a napot, sárga és gyönyörű akart lenni. Amikor este felnézett a holdra, az ő kerek, áttetsző fehérségét kívánta. Az éjszakai csillagok ragyogó szépségét már alig merte elmondani az angyalkának.

A döntés a Teremtőre maradt, aki minden vágyát teljesítette. Így lett a virága sárga, majd fehér és mint a csillagok, szóródik szerte szét, ha megbillenti a tréfás szellő.

 

Ez a legenda régtől ismert és ma már azt is tudjuk erről az irtandó gazként is kezelt növénykéről, hogy segít az egészségünket megvédeni, betegségünkből kigyógyulni. Bárki is adta a nevét az iskolának,  nagyon eltalálta: Pitypang Tánciskola.

Lapozgatok az Iskola facebook oldalán. Szebbnél szebb fényképeket látok kicsikről és nagyokról egyaránt. Megismerhetem azokból a tánc lényegét, az öröm forrását. Észre kell vennem az oda vezető út nehézségeit is. A lélek és test fáradtságát, amelyek fölötti győzelem biztos forrása lesz az arcok mosolyának. 

 

A nyolcadik általánost követő nyáron tánciskolába járhattunk. Balogh tanár úr az aktuális zene ritmusára forgolódott és közöttünk járva, hozzánk szólva igazgatta mozgásunkat. Felhívta figyelmünket még a tánc közben illendő magatartásra is. Koszorúcskán mutathattuk be a frissen szerzett tudásunkat, eljárhattuk a tanult társastáncokat. A záróbál befejező dallamára köszönhettünk el egymástól.   

 

A Pitypang Tánciskola persze sokkal többet ad annál, mint amit mi kaptunk annak idején egy bő hónap alatt. Ez természetes, ám lelkünkben az mégis megőrizte fontosságát. Az őszirózsafélék családjába tartozó gyermekláncfű -pongyola pitypang, cserbóka, csorbóka, tejesgaz, kákics- már a nevében is hordozza sokszínűségét. Kicsi óvodás kortól felnőttekig mindenki beülhet a sulijának padjaiba. Nem is gondolnak rá, de mintegy tűszúrással fecskendeznék beléjük a táncművészet iránti érdeklődést. A szívük így már pezsdített vért pumpál minden porcikájukba és a tánc csalogató kerítései igen gyorsan rabul ejti őket.

Elkezdődik a tanulás. Játék ez, vagy fárasztóan komoly munka? Mindkettő és a közöttük lévő arányt a tanároknak úgy kell felépíteni, hogy a napi órák végén a diákok -kortól függetlenül- fáradtan, egymás szavába vágva, fecsegve vonuljanak az öltözőbe és mosolyogva lépjenek ki az iskola kapuján. 

Repülnek a hónapok és az évek. Minden diák szabadon próbálgathatja lengetni szárnyait. A fel-felemelkedőt az iskola továbbképzésben részesíti, felsőfokú művészeti intézménybe való felvételét segíti, nem titkoltan azzal  a szándékkal, hogy megtanuljanak repülni.

 

A Pitypang Iskola interneten látható képeiről -teljesség igénye nélkül- leírható főnevek: szépség, munka, mozgás, figyelem, fáradság, fegyelem,  emlék, tánc, erő, egészség, érzés, öröm, siker, barátság, mosoly, szabadság... Egy kis odafigyeléssel mindegyiket látom a soraim elején, ahol a négy hófehér angyal már pihenő szárnyakkal hajol meg a tapsoló közönsége előtt.

Valamennyi főnév külön fejezetet érdemelne. Az iskola tanárainak odaadó munkája is. De biztosan ismeri a felsoroltakat a Pitypang Művészeti Alapítvány is, mert a benne munkálkodók A-tól Z-ig ott vannak az iskola életében, a zavartalan munka feltételeinek megteremtésében. 

 

Két unokám cseperedett fel és vált felnőtté az iskola falai között. Mindig nagy örömmel beszéltek a táncról, fellépéseikről. Frissen tanult balettos mozdulatokat nevetés közben mutattak be a szűk keresztmetszetű előszobánkban.                                                                                                        Egyikük elé nemrég mikrofont tartottak. Mi tartja ott az iskolában?      -kérdezték tőle. A táncok és a Jóbarátok.- volt a válasza.

 

Jeles napok

 

Összeírtam azokat az napokat, amikor valakikről, valamikről, valakik, valahol valakinek, valakiknek beszélnek. A listám messze nem teljes. Lehetnek ezek kitörő ünnepek, vagy fájdalmas megemlékezések. Értékelések, feladatmeghatározások. A számuk jócskán meghaladja az években megbúvó napok számát. Világnapokról, nemzetközi akciónapokról, helyi vagy számos országra kiterjedő ünnepekről, figyelemfelhívó eseményekről van szó.

Világnapokká nyilvánítottak: béke, pedagógusok, vallások, holokauszt, tisztes munka, állatok, betegek, vándormadarak stb. Sorolhatnám tovább, mert rengeteg van belőle és sok azoknak a megemlékezési napoknak a száma is, amelyek egyre szűkülő közösségekhez tartoznak.

Csak akkor jöttem rá, milyen nagy fába vágtam a fejszémet, amikor már kétszáz fölé kerekedtem. A teljességre nem törekedve, abba is hagytam az események gyűjtését. Elkezdtem viszont azzal foglalkozni, hogy a naptári napoknak megfelelő időben mások is tudjanak a megemlékezendők tárgyáról. Ha jól emlékszem, tavaly június végén tettem facebookos oldalamra első alkalommal egy aktuális napot, ami a kínzás áldozatai támogatásáról szólt. Azután folytattam az időrendbe szedett listám szerint. Az adott témához a szerintem illő szöveget és képet megkerestem és közzé tettem. Már a sokadiknál tartok.

 

Ismerőseim között van, aki mindegyiket látja, de őszintén szólva jóval több érdeklődőre számítottam. Rá kellett jönnöm arra, hogy az emberek általában olyanok, mint a jeles napokat kitaláló személyek, vagy szervezetek. Figyelemmel kísértem a külvilág híreit, kíváncsi voltam, hogy kik és milyen mértékben emlékeznek meg az éppen aktuálisról. Csalódtam, sok jelentős nap nem köszönt vissza, vagy éppen csak messziről integetett. 

 

Minden bizonnyal jócskán van szabad időm, hogy a leírtakkal foglalkozok. Miért is ne folytatnám egy teljes év lezárásáig, június végéig? Hogy lesznek akik megmosolyognak, felvállalom. Tehát holnap a pipázás napjáról szólok. 

 

Mielőtt  a fentiek elolvasása után bárki is morogni kezdene a téma rövid időn belüli ismétlődése miatt, hadd mondjam el annak miértjét. Mindenki figyelmét akarom ismételten felhívni az érintett napok tartalmára. A megalkotókét azért, hogy ne bújjanak lusta köntösükbe, fáradozzanak az év minden napján a sokunkat érintő fogalmakban rejlő lehetőségek megvalósításáért. Legyen az egy konkrétan megfogható dolog, vagy csak a szépre és jóra való nevelés eszköze. Az embereket pedig arra sarkallnám, hogy ismerjék meg a neves napok tartalmát, keressék és találják meg azokban az életüket minden szempontból pozitív irányba terelő gondolatokat.    

 

Illetlen plakátok

 

Azzal a szándékkal, hogy híreket hallgassak, nem kapcsolok be semmit. Mégis megtalálnak azok, ha akarom, ha nem. Van a mi kicsi országunkban éppen elég baj, miért kell nekem tudnom a földkerekség valamennyi gondjáról. Miért nem lépnek ki hírhozóink az utcára és keresik a jót, a megosztásra valót?

Mert egy elkorcsosult, buta világban élünk? Nem gondolnám, de annak útjára léptünk mi magyarok. Senkit nem akarok megbántani ez utóbbi kijelentésemmel, azzal inkább az aggódásomat fejezem ki. 

 A közutak mentén drága pénzekért elkészített olyan plakátokat helyeznek ki, amelyeknek semmi közük nincsen a közúti közlekedés szabályaihoz, de még az engedélyezhető reklám és reklámeszközökhöz sem. Igaz, hogy ettől még a Nyugati-övcsatorna nem folyik vissza Táskába, de igen csak más útra terelhetik el a járművek vezetőinek figyelmét és válhatnak így balesetek okozóivá.  

 

„A közúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése (Btk. 232. §)olyan bűncselekmény, amelyet az követ el, aki közlekedési útvonal, jármű, vagy berendezés, megrongálásával, akadálytámasztással, megtévesztő jelzéssel, vagy a vezető elleni erőszakkal mások életét, testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki."

A közúti ellenőrzést végzők elképesztő gyorsasággal képesek kinyitni a járművezetők bukszáját a közlekedési rend és fegyelem biztosítása érdekében. És ez így van helyesen. De miért nem jut eszükbe a KRESZ módosításának szükségessége az illetlen plakátok eltüntetésére? Mert a Btk. 232.§ sajnos jelenlegi formájában arra alkalmatlan. Tarthatnak az elutasítástól, lehet.

 

Mégis van megoldás! Megszületett. Jólesett ezt a hírt meghallani. Történt ugyanis az, hogy néhány város polgármestere kora-tavaszi takarítást végzett és eltüntették a települések közterületeiről az uszításra, félelemkeltésre kihelyezett hazug propaganda plakátokat. Nem kell izgatni az embereket, van nekik éppen elég bajuk.-mondta ki egyikük velősen a véleményét.

Vannak közöttük olyan példás magatartást tanúsító emberek is, akik a munkatársaikkal együtt lemondtak a béren kívüli kötelező juttatásaikról az óvodájuk felújítása céljából. Vélhetően nagy szükség lesz erre a pénzre, mert városuktól a hatalmat gyakorlók jelentős összegeket vontak el.

   

A mai hírek kapcsán igazán jó embereket ismerhettem meg, akik segítenek jó útra terelni az embereket. A bársonyos felhők mögül még a nap is kisütött.