„Professzor úr mondám, – nekem könyvek kellenének: a Cicero levelei, és más classicusok, de kivált egy jó lexicon." (Kazinczy Ferenc) Az idézett mondat mint példa szerepel a Magyar nyelv értelmező szótára lexikon szócikkében arra vonatkozóan, miként használták régebben a lexikon szót. A professzor úrnak címzett mondatában kifejezi igényét sok más klasszikus mű megismerésére is, de különösen egy jó, részletes, széles körű ismereteket nyújtó szótárra.
A Bányásznapi rendezvények egyikén, 2025. szeptember 3.-án a város lakói először vehették kezükbe ünnepélyes keretek között a Komló lexikont. Az ötlet bő három évvel ezelőtt született meg egy polcról leemelt könyv forgatása közben. A fellapozgatott kötet Bonyhád város lexikonja volt. A települést a Völgység városának is nevezik, feleannyi ember él ott, mint nálunk, történelmi régmúltjának emlékei között. Komlót igazán a szénbányászat tette nagyobb várossá, de miért is nem lehetne nekünk is egy lexikonunk?- vetődött fel a kérdés ötletként egyetlen ember fejében. Van mit összegyűjteni a múltból és a jelenből és azokat szócikkek formájában fellapozható kötetben az érdeklődők kezébe adni.
És az elképzelést tettek követték. Az ötletgazda köré munkacsoport alakult, amelynek tagjai három évet úgy dolgoztak szívvel és lélekkel, hogy annak végeredménye csakis egy teljességre törekvő, Komló város fejlődését és az itt élő emberek életét bemutató lexikon lehetett.
Nagyzolás nélkül nevezhetjük városunk történelmi eseményének azt a Kaptárban eltöltött néhány órát. Személyesen találkozhattunk a pulpituson helyet foglaló szerzőkkel. Szó esett a szócikkek sokaságáról, azok tarkaságáról, de még a bennük itt-ott fellelhető hibákról is. Megemlítést nyert az a számtalan fotó, amelyekről sok ismerős arc tekint az olvasóra. A lexikon borítója csodálatos képpel tárja elénk városunk -gyakran feledésbe merülő- szépségét.
Megköszönték azok munkáját is, akik a csoporton kívül segítettek egy-egy téma feldolgozásában. Közéjük tartozom jómagam is. Én pedig azt köszöntem meg, hogy segíthettem, hogy egy ilyen ritka, közös munkában alkotóként egy kicsit közreműködhettem.
A Komló lexikon „avatója" kötetlen beszélgetésekkel és a könyvek vásárlásával fejeződött be.
Ennek a vaskos kötetnek az elkészítése egy olyan hiányt pótolt, amire -valljuk be őszintén- nem is gondoltunk. Mindannyiunk számára lehetőséget ad arra, hogy városunk múltját és jelenét megismerhessük. Ezzel megteremtődhet annak a feltétele, hogy jövőnket illetően a helyes irányba haladást elősegíthessük. Mindehhez sokaknak kell a kezébe adni, hogy lapozgassa, olvassa.
A lexikonnak sok példánya már az első napokban gazdákra talált. Egy hónap alatt már olyan nagy ez a szám, hogy felvetődik az utánnyomás kérdése. Ez a siker legbiztosabb jele. Bízom abban, hogy a Komlón és környékén élő embereken kívül a városunkban tevékenykedő vállalkozások, intézmények is fontosnak tartják lexikonunk birtoklását. Lesz az önkormányzati intézményekben is belőlük. Nem okoz gondot, ha a tanító bővebben szeretne beszélni a diákoknak Komlóról. Leemeli a tanári könyves polcáról a lexikont. Ha nincs pénz a megvételre, a fenntartója minden bizonnyal segít.
Az esztendők kitartó és felelősségteljes munkájáért mit kapnak az alkotók? Néhány világgá kürtölt buta megjegyzés mellett sokunk köszönetét és dicsérő szavakat.. Sőt! Még az is előfordulhat, hogy nagyszámú eladás esetén a három és fél esztendő munkájáért egy képesítés nélkül is jól fizetett önkormányzati tisztségviselő egy havi bérét tudhatják magukénak. Ez utóbbi mondatom komolytalan, mégis valós lehet. Bízom abban, hogy ezt felismerve a képviselő testületünk megtárgyalja a Komló lexikon ügyét és annak szerzőit elismerésben részesíti. Igaz, az emberek már megtették ezt. Az ezer és félszáz darabot egy hónap leforgása alatt elkapkodták, a terjesztők az újabb érdeklődők kezébe nem tudják adni a Komló lexikont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése