A magát Nemzetközi többgenerációs vándorcirkuszként hirdető csapat életéről pereg a film. Néha hallom, időnként rápillantok a képernyőre, mással vagyok elfoglalva. Árni most éppen takarítja a manézs környékét, amiből a közönség egyetlen előadás ideje alatt szemétdombot tudott csinálni. A be-kijáratnál elhelyezett edények üresek maradtak. Igénytelenség, neveletlenség, tisztességtelenség. A cirkuszi családon kívüli főszereplő és kapcsolata a piton kígyóval érdekessé és különössé tette ezt a filmdrámát, végig néztem.
A szemetelésről szeretnék néhány gondolatot megosztani az olvasómmal. A film adott erre okot még akkor is, ha annak tartalma sokkal mélyebb, mint a kezünkben tartott hulladékok hanyag eldobása.
A városunk és környezetének tisztán tartása egy folyamatosan végzendő, nagy feladat. Pénzt és energiát jócskán befektetnek, mégsem lehetünk nyugodtak, mindig vannak renitensek, akik meggondolatlanul szórják közterületeinkre, kiránduló utakra,erdőszélekre a feleslegessé vált holmijaikat.
A falu szélén élek. Erdő és kiskertek a szomszédaim. Nemrég egy napelem park is beköszönt. Szemetet nem csinált, de feltúrt zöld pázsitot, utat és vízelvezető árkokat. A domboldalra költözése befejeződött, már javában sütteti a hasát. Csak a lába nyomait felejtette eltüntetni.
„Az a csapat, aki jó példát mutatva élen jár környezetünk
megszépítésében, biztos lehet abban, hogy neki fogja kibontani szirmait a
vadvirág és a szorgalmas fiatalok körül repdesve énekelnek a dalos
pacsirták."
Én ismerek is egy kis csapatot. Tőlem indulnak el, vödröcskékkel a kezükben. Körbe sétálják az erdőt, megjárják a fák között szaladó utakat és a temető mellett leereszkedve körbe néznek még a falu szélén is. Visszaérkezve hozzánk, kukába öntik az összegyűjtött szemetet, kezet mosnak és folytatják a félbehagyott játékokat. Az unokáim ők, akik most már felszólítás nélkül, önszántukból indulnak gyűjtögető körútra. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a gyerekek kezébe a Mama esetenként fagyira való pénzt nyom. Most legutóbb a mélyhűtő ajtaja nyílt ki és került az asztalra egy doboz csokoládés ice cream.
Mind a heten úgy nőnek és válnak felnőtté, hogy környezetüket nem szennyezik, nem szemetelnek. Ma már a játékok is rendre a helyükre kerülnek, és a szorgos kis kezek bent is, kint is segédkeznek a takarításban.
Így kellene felnőni minden gyermeknek és ehhez nem szükségeltetik semmi egyéb, mint a felnőttek példamutató magatartása. Ez sajnos nagyon hiányos, sőt! Legutóbb a kosárkával járkáló gyerekekre intő, barátságtalan hangon szólt egy felnőtt férfi. Csibész kis tolvajoknak tarthatta őket,
„ Meg ne próbáljátok leszedni a gyümölcsöket!"-hagyta el a száját mogorván egy ilyen mondat. Ahol ez elhangzott, ott körbe tekintve semmi gyümölcsfa, semmi gyümölcs nem volt látható. „Ha mégis találtok nyugodtan egyetek belőle!"-szólt kicsit távolabbról, jó hangosan egy mosolygós asszony.
Unokáim a szeméttel telő vödreiket lóbálva, vidáman folytatták útjukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése