Csak mosolygott és közben mesélt. Sok mindent elmondott akkor nekem. Nem titkoltam előtte, hogy a családja által 1911-ben felállított keresztről szeretnék többet tudni és leírva azt, mások számára is olvashatóvá tenni. Az ígéretemet megtartva örömmel számolhattam be arról, hogy a sok durva bántást elszenvedő feszület a legutóbbi felújítása óta sértetlen, a keresztre feszített Krisztus őrzi a határt, vigyázza az embereket.
A világ változik. A faluból kivezető utat egy azóta megszületett városrész, Körtvélyes lakói is magukénak érezhetik, de taposhatják ezt a földutat a kiskertek tulajdonosai, vagy a természet barátai is. Vagy mégsem? Történt ugyanis az, hogy egyik napról a másikra egy nagy darab földet bekerítettek. A kerítés körbeöleli a földutat, de Józsi bácsiék családja által elhelyezett Corpus Christit is. Gyorsan kiderült, hogy az önkormányzat a területet értékesítette, azt egy vállalkozónak eladta. A lakók aggódva várják a fejleményeket, vajon milyen munka várható a túlzottan közeli telken? Lesz-e másik út, megszokott közlekedésre alkalmas? Tehetnek-e egy szál virágot Isten fiának lábaihoz?
Vannak, akik az eladást bonyolító személyre kíváncsiak, mert hozzá több kérdést is eljuttatnának. Milyen térképet tartott a kezében, ha azon nem szerepelt az évszázadnál öregebb földes út? Az eladás megtörténte előtt az ügyet intéző járt-e a helyszínen? Ha igen, végig csukva tartotta a szemeit? Ha nem, akkor hogy merészelte az eladást ilyetén módon lerendezni? A városrészek képviselői tudtak a földterület eladásáról? Kik felejtették el megkérdezni a leginkább érintett lakosságot? Van-e arra alkalmas ember, aki visszacsinál és kijavít? Lesz olyan ember, aki a történtekért szégyenli magát és a nagy nyilvánosság előtt elnézést kér?
Mecsekfalun a temető sarkától keleti irányba kapaszkodó horhost, földutat elhanyagolták, majd szeméttel telítetten földdel betakarták, helyette újat jártak ki. Az egykori út alján lévő feszület ez idáig megúszta. A falu északi csücskében kerítés állítja meg az arra kirándulni, vagy a szomszéd településre, közeli tóhoz gyalogosan sétálni akarót. Mi jöhet még kérdezés és mások fejével is gondolkodás hiányában? Persze az is előfordulhat, hogy a cselekvésre jogosultak megtanulnak kérdezni és közösségek érdekeit képviselni.
Vagy nem erről szól az önkormányzatisággal fűszerezett demokratizmus?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése