"Az értelmiség kivetkőzött a magyar nyelvből, elidegenedett a magyar zenétől. Ha találkozik vele: idegennek érzi. El lehet hinni, hogy őszintén. Akár asszimilált, akár „törzsökös”, nem közvetlen folytatása a népnek, nem él benne a nép kultúrája, mint a felnőttben a gyermek; más a lelke, nem érti a nép beszédét, zenéjét, baját, örömét. Hosszabb ideig azonban egy népet sem lehet hajlamai ellenére vezetni. Meg kell tanulnunk egy ország nyelvét, ha benne élni akarunk. Ha a népet érteni akarjuk, meg kell ismernünk zenéjét is. Hiszen magyar a XIX. század műdala is."
Engem nem kellett, hogy Kodály Zoltán meggyőzzön a magyar nóták hozzánk tartozásáról. Olyan világban születtem, amelyben gyakran kinyithattuk a szánkat és énekelhettük közülük bármelyiket. Nem volt számunkra idegen a népdalok,sőt operett- és opera slágerek megszólaltatása sem. Ez utóbbiaknak nem kerestünk soha hangszórókat, de egymás között meg voltunk elégedve a teljesítményünkkel. Amikorra felnőtté váltam, szüleimnek, testvéreimnek és a rádiónak köszönhetően több száz magyar nótának már bennem élt a dallama. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a hangjegyek a megfelelő sorrendben pillanatok alatt belém fészkelődnek
A dalok címeinek listáját már többen is láthatták nálam, amikor egy – egy baráti összejövetelen énekelni kezdtünk. Ez azonban gyakran bizonyult elégtelennek, mert a szövegtudásunk kívánnivalót hagy maga után. Ezért arra gondoltam, hogy a címlistán végigfutva – önző módon – a nekem leginkább tetsző 77 dal szövegét összegyűjtöm és egy csokorba foglalom. Legnagyobb meglepetésemre a 400 körüli nótából az első nekifutásra sikerült majdnem pontosan kiválasztani a hetvenhetet. Mindössze kettőt kellett hozzátennem, kerestem hát egyet az elejére, egyet pedig a végére. Az első dal a szoros ábécét sérti, az utolsót pedig igazán csak azért választottam és vágtam ketté, hogy a dal címének kezdő betűje az ábécével, szövege pedig a mellé helyezett képpel harmonizáljon. A dalszövegek közé beillesztett képek mindegyikét szájjal és lábbal festő művészek alkották meg csodálatosan. A 77 dal engem tükröz, bevállalom. Operettek, magyar nóták, népdalok, slágerek, sőt még opera részlet is kerültek ebbe a kis albumba, de van olyan is, amelyikről nem tudom, hova tartozik. Ahogy a szerzőket sem tudom minden esetben megjelölni, igaz, a szövegek sem biztosan az eredetiek. Máshol, másképpen éneklik, ezt igazolandó, egy dalt más címmel megismételtem. A legtöbbet már énekeltük, de legalább megkíséreltük elénekelni. A meglevő gyűjteményeink mellett ez a szerény összeállítás ösztönözzön bennünket arra, hogy a kísérlet sikeres legyen és a kiszemelt dalt da capo al fine tudjuk szabadon szárnyaló lélekkel, egymás örömére végig dalolni. Ha legközelebb együtt vagyunk és néhány pohár bor már felhígította vérünket, ellazította testünket, fogjátok akkor ezt a füzetecskét, csapjátok fel bárhol és kezdjetek hozzá. Mindegyiket szívesen eljátszom nektek a hegedűn, hiszen addigra már az én muzsikám is elviselhető. Meg a többit is, amelyek ebből kimaradtak, de legalább annyira kedvesek és szépek. Nem készítettem tartalomjegyzéket, mert akkor képes lennél egy helyütt felütni.
